Idős korom emberi méltoságának megteremtésének, vagyis a hozzám méltó nyugalmamnak a díja.

Végig nézve a bankszámla kivonatomat pontosan látom, hogy milyen költségeim lesznek, akkor is, amikor már nem tudok, vagy nem akarok dolgozni.

Azt is tudom, hogy mi az amiről nem akarok majd lemondani, mert ez nekem jár. Az általam megálmodott emberi méltóságomért nekem kell tenni!

Gondoljuk végig:

Az az életszínvonal, amit megálmodtam magamnak, mennyiből fedezhető?

Mennyi időm van rá, hogy ezt megteremtsem?

Milyen forrásokra és milyen mértékben, milyen biztonsággal számíthatok majd az állami nyugdíjra?

Mik azok az eszközök, lehetőségek, amik csak Tőlem függnek?

Kereshetünk felelősöket, akikre ezt a feladatot áttesszük pl. az államra, a gyerekeinkre. Nem javaslom. Ne tedd!

Kinek kell, hogy ez a cél a legfontosabb legyen?

Nekem, saját magamnak!

SEGÍTÜNK